2013. december 26., csütörtök

Horon I.

Szeptember 11., csütörtök

   Este majd' meghaltam, annyira izgultam amiatt, hogy Áron mit akart mondani, de tényleg mennem kellett és kénytelen voltam letenni a telefont, így sajnos lemaradtam róla.
   Ezért a suliba görcsölő hassal mentem be. Valamiért arra számítottam, hogy Áron az iskola ajtajában fog várni, de csak a teremben találkoztam vele -, csak úgy, mint Jázminnal és Emmával, mivel ők sem vártak rám a lehűlni készülő szeptemberi napon. A cipőm iszonyúan sáros volt, mivel este zuhogott az eső, de nem igazán érdekelt, hogy, ha egy nyomozó végigment volna az iskolán, mondván, hogy bűntény történt, én lettem volna az első számú gyanúsított, mert olyan sárcsíkot húztam magam után, minden egyes lépésemnél, hogy az hihetetlen.
   -Ohh, Holly, megjöttél? - vigyorgott Jázmin. Ez volt az első gyanús jel. Utána meg jött a többi.
   -Megjött a Horon másik feleeee! - ujjongott valaki.
   Várakozó teljes pillantással néztem Emmára. Vártam a beszólását. - Itt van Miss Unszingli - biccentett komoran. Nem igazán dobta fel az, amiről semmit sem tudtam.
   -Rendben - bólintottam -, most, hogy feltűnt nektek, hogy itt vagyok, nem folytatnánk az életünket?
   -Nem - rázta a fejét Jázmin. - Nézzétek - biccentett mögém. - Ott jön.
   Megfordultam és láttam, hogy Áron lép be a terembe, egyedül. Amikor meglátta, hogy mindannyian őt nézzük -, na persze Emma nem őt nézte -, a szememet kezdte vizslatni és elmosolyodott. - Szia, Holly - köszönt.
   -Szia. - A szemem idegesen járt közte és a lányok között, akik bátorítóan néztek rám. - Mi ez a Horon, meg Miss Unszingli? - kérdeztem vádlóan nézve rá. - Hm?
   -Mi lenne? - kérdezett vissza vigyorogva.
   -Értem én, hogy tegnap átvertelek a telefonnal, de ez... ez egészen más. - Ha láttam volna, hogy mi lesz ebből, ott leállítottam volna magamat. - Nem kell azt terjeszteni, hogy járunk.
   -Mi? - nevetett. - Mi, járunk? Huh, ez új! - fogta a hasát a röhögéstől. - Figyelj, Holly. Nem terjesztettem semmit rólunk! Itt nem én vagyok a bűnös! - tette fel a kezét.
   -Ohh - nyögtem. Iszonyúan kínos volt a dolog. - Sajnálom. Én csak azt hittem...
   -Tudod, Holly - hajolt a fülemhez. - Legközelebb kérdezz meg engem, mielőtt bármit is hinni kezdenél - suttogta, majd elhajolt és elsétált a padsorok között. Nem tudtam megszólalni. De tényleg igaza volt. De akkor... mégis mi ez a Horon?!

2013. március 31., vasárnap

Telefonos átverés

Szeptember 10. Szerda
   Na, ilyet sem éltem még meg!
   Reggel amikor Jázminnal beszéltem elmondta, hogy mi volt tegnap.
   Amikor a suli előtt állt ott volt vele Peti meg Jack (!!!!) - ahogy gondoltam... -.-
   Azt is elmondta, hogy Jack egyáltalán nem akart békülni, csak "úgy lógni". -.-
   Petinek viszont kifejezettem megtetszett drága Jázmin barátném, ezért most Jázmin a balhés Petivel jár (aki leszerelte a táblát).
   -És nem fura? - kérdeztem.
   -Nem.Minek kéne furának lennie? - kérdezte.
   -Háááát.. nem tudom... csak úgy általában... - gondolkoztam. - Hogy jársz valakivel Jack után.
   -Nem fura - mondta. - Jó - rám mosolygott, majd kiment a lány WC-ből.
   Oké.
   Egy kicsit elmerengtem és csak azután esett le.... Jázmin Petivel jár.Peti Áron legjobb haverja.És ha Peti... azért jár Jázminnal... Neeem!Nem lehet!NEM!NEM!NEM!Ilyen hülyeségeket kitalálni!Hülye vagyok... :S

   Bementem az osztályba, majd leültem a helyemre.
   -Hé!Holly!Mit olvasol? - jött oda hozzám Harold.
   -Most éppen semmit.Még nem találtam magamnak való olvasmányt.
   -Tudod ajánlani egy neked való mostani regényt!
   -Mi a címe? - lelkesültem fel.
   -Dalok Paulának - mondta.
   -Jól hangzik - mondtam, majd elővettem a cuccomat.
   A tanár belépett, csöngettek, és mindenki a helyére ment.
   -Hé!Holly! - mondta Jázmin.
   -Hm? - fordultam oda.
   -Nézd! - mutatott Áron felé.
   Pár másodpercig figyeltem rá, de utána elnéztem, mert a tanár beszélni kezdett.
   Szerintem felidegesítette, hogy nem igazán figyeltem rá, mert után, a nap többi részében, gonosz szemmel nézett rám.
   Tuti pipa.LÚ-ZER-VA-GYOK!

   Otthon, miután megtanultam, nem tudtam mit csinálni.
   Emma nem igazán lógjunk együtt típus, Jázmin meg randizni ment Petivel... -.- Király.
   Tétlenül ültem a szobámba, majd megszólalt a telefonom.
   A kijelző magán/ismeretlen számot adott ki.Nem szoktam felvenni, mert reklámos maszlag szokott lenni, de most érdekel, hogy ki lehet az, mert marhára unatkoztak, ezért felvettem.
   -Hallo, tessék.
   -Szia.Itt Áron.Ott Holly? - kérdezte egy ismerős hang.
   Tudtam, hogy rosszul szóltam bele, de eltorzítottam a hangomat majd ismét beleszóltam:
   -Milyen Áron?Miféle Holly?
   -Ki beszél?
   -Elnézést fiatalember, de rossz számot hívott.
   -Jázmin rossz számot adott meg? - kérdezte Áron meglepve.
   -Elnézést fiatalúr, de nem ismerek semmilyen Jázmint!
   -Akkor, elnézését kérem!Biztosan rosszul ütöttem be a számot!
   Itt már nem bírtam és elnevettem magamat.
   -Halló?Ki beszél vagy nevet vagy mi a fészkes fenét csinál?!
   Elfojtottam a nevetést, és készültem beleszólni, de akkor újabb ötletem támadt...
   -Szia! - szóltam bele.
   -Na végre! - sóhajtott fel Áron.
   -Itt Holly hangpostáját hallod!Ha valami van amit elszeretnél mondani, a sípszó után tedd meg! - mondtam, majd sípoltam egyet.
   -Az istenért Holly!Felveszed még ma a retkes telefont, vagy van még valamilyen átverési módod ezen a rohadt hangpostán?
   -Nincs - mondtam mosolyogva.
   -Ott vagy? - kérdezte Áron.
   -Igen.Téged jól át lehet verni! - mondtam nevetve.
   -Öcsém!Te még engem is túlszárnyalsz! - mondta nevetve.
   -Bocsi, de mennem kell - mondtam.
   -Ugye viccelsz?
   -Nem.
   -Kibírtam míg eljátszottad velem, hogy rossz számot hívtam.Kibírtam míg eljátszottad velem, hogy a hangpostával beszélek.Most már tényleg beszélnem kell veled!
   -Bocsi, de tényleg mennem kell! - mondtam. - Sziaaa! - mondtam, majd kinyomtam.
   Átvertem... WoW!
|Dalok Paulának: 5/5* - csekkoltam és jókat mondanak róla!
|Áron: 5/5* - áááááátvertem..... WoW! :)
|Keressünk Egy Jó Könyvet Program (KEJKP): 5/5* - megvaaaan! Pipaaaa! :D
|Suli: 5/2 - csendeeees... gyanúsan csendeeeees... o.o O.O o.o

2013. február 15., péntek

Túlélés a 9/c-ben? - Ne is reméld!

Szeptember 9. Kedd
   A titkok nálunk nem strapabíróak...
   Miért?
   Kiderült, hogy nem Jack volt a "tábla ügy" felelőse.Én persze ezt már tudtam.
   Kihúzták az intőjét és Mrs.Broks minden egyes pillanatban azt várja, hogy valaki felálljon és bevallja bűnét.Miért?Mert a mai órán senki nem szólhatott volna egy szót sem.Volna... Habár Mrs.Broks az egész órát végigülte a tanár asztalon egy tollal a kezében arra várva, hogy valaki "mágikusan odatartsa elé a tájékoztatóját", így bevallva bűnét...
   De senki nem tett így.Megértem.Peti helyében én sem tettem volna.Igen Peti volt.Ezt már tegnap is tudtam, de ma bizonyos lett, mert Áronnal egy csomószor összeröhögtek amikor a "Mrs.Broks a paranoiás" story ment.Igen...Elkezdtek terjeszteni egy paranoiás sztorit Mrs.Broks-ról, ami tulajdonképpen, röviden arról szól, hogy Mrs.Brok majd 50 év múlva is ott fog ülni a tanári asztalon és végül már csak csontdarabkák lesznek belőle, és akkor "végre" kiesik a kezéből a toll...
   Nem valami szép kép Mrs.Broks jövőjéről, de ezt a tanárnő meg sem hallotta, mert állítólag olyan nagy mértékű megrázkódás érte, hogy tegnap phichológusnál volt.Ez gáz, ugyanis a phicho doktor beírta minden napra!Miattunk!Mi lesz itt?
   -Kedves, drága kilenc cé! - köszönt nekünk Péter bá' a történelem tanár. - Amint látjátok Mrs.Broks még mindig nincsen jó állapotban - mutatott a tanári asztalon ülő nő felé.
   Így, hogy jobban megnézni az ember egy kicsit beteges, hogy óra alatt ott ül egy tollal a kezében és elmebeteg módon dölöngél előre-hátra.Ilyesztő...
   -Szóval ha már így kikészítettétek a tanárnőt, remélem a mai órára is felkészültetek... - Ajaj! - Ezután úgy is történelem jön.Akkor most dupla történelem lesz!Akkor legalább sikerül majd néhány IQ-t begyömöszölni egyes diákok fejébe... - mért végig minket szemüvege mögül.
   Kezdett nem szimpi lenni a töri tanár.Viszont ez mindegy, mert színötös voltam mindig is töriből...
   Így esett meg, hogy eltöltöttünk két -, szünet nélküli - órát Mr.Petersonnal.Felemelő élmény volt mondhatom... -.-

   Amikor hazafelé mentem találkoztam Emmával.
   -Na mi van bamba-béka? - kérdezte. - Úgy bámulsz ki magadból, mint aki halott...
   -Részben igen... - mondtam. - Azért Mr.Petersonból is megárt a sok...
   -Meg bizony! - helyesel Emma, tőle nem várt módon.
   -Nem szereted a tanárt? - kérdeztem elképedve.
   -A történelmet nem szeretem.Soha nem voltam belőle ötös - húzta el a száját.
   -Nem voltál ötös? - idéztem a szavait.
   -Nem...
   Nem akartam többet kérdezni.Szerintem kényelmetlenül érintette volna ez az egész... nem csodálom.Számomra is az volt...

   Úgy az út felénél előbb Emma letért az egyik úton és én egyedül baktattam hazáig.Ott aztán megírtam a leckémet és tanultam holnapra.
   Éppen a matek leckét csináltam amikor Jázmin hívott.
   -Szia - szóltam bele.
   -Szia.
   -Mi az? - kérdeztem.
   -Tudod, hogy hol vagyok? - kérdezte.
   -Nem.
   -A suli előtt...
   -És?Zaklatottnak tűnsz...
   -Tudod, hogy kik vannak még itt?
   -Menj onnan! - kiáltottam rá.Tudtam, hogy a fiúk.Ami annyit jelent, hogy Jack is ott van.Ami annyit jelent, hogy békülés lesz? - Most!
   -Mi bajom lenne? - kérdezte azzal kinyomta.
   Elmehettem volna, hogy felügyeljek rá, de éppen a matek lecke felet gubbasztottam és azt nem ajánlatos abbahagynom, mert lehet, hogy "elfut" a logikám, a röpke idő alatt.
   Így hát maradtam a füzetem felett.Holnap úgy is megtudom, hogy mi van.Azaz, hogy mi volt...Kíváncsi vagyok... :| :)
|Jázmin: 5/1 - nagy hibát követ el!!!!
|Mrs.Broks: 5/1 - teljesen kész van! :(
|Mr.Peterson: 5/4 - a töri jó - amit tanít -, de a tanár nem jó... :( :)
|Áron: 5/? - foggalmam sincsen, hogy most mi van...
|Emma: 5/3 - kár, hogy olyan hamar letért!
|Második nap: 5/4 - elmegy

2013. február 2., szombat

A kicsapás veszélye első nap a legnagyobb...

Szeptember 8. Hétfő
Hát... nem jutok szóhoz... A fele osztályt majdnem kicsapták az iskolából azért, mert... miért is?JA!
Reggel kimentem a kapun és ki állt a házunk előtt?Jack.Nem tudtam mit mondjak.Aztán a semmi mellett döntöttem és csak simán elindultam.El tudom képzelni ahogyan a jelenetet anya végignézi az ablakból.Nagyokat nevethetett.Haha... -.-
Mikor beértem a suliba Jack még mindig mellettem barangolt.Nem tudom, hogy milyen alapon, de ott volt.Köszöntem Emmának, és mire Jázminhoz léptem Jack végre felszívódott.
Jázmin felvonta a szemöldökét.
-Nem érdekes - legyintettem.
-Igen képzeld Holly jól telt a hétvégém, köszi a kérdést... - mondta szemrehányóan Emma.
-Azt akarod, hogy megkérdezzem "milyen volt a hétvégéd"? - kérdeztem.
-Nem.Ugyanis már elmondtam ha figyeltél volna.
-Valakinek ma rossz kedve van - mondta Jázmin, majd besétált a terembe.Én még elővettem a cuccomat, majd én is csatlakoztam.A suli fura volt... Más..., de jó értelemben.
Leültem egy helyre amit kipécéztem magamnak és letettem a cuccom.Előttem Emma, mögöttem pedig Jázmin ült.Persze az egyéni padokon ez mit sem segít.Viszont... a lényeg a lényeg... Ott ültek a közelemben.És csak ez számított.És azt is nagy örömmel szemléltem, hogy Jack jó-jó hátra ült, így elkerülve minket.Ezért a mellettem lévő hely üres maradt.Egészen a csengetésig amikor is... Belépett Ő.Szőke haj.Barna szem.És laza külső.
Pont a tanár előtt érkezett így megúszta a prédikációt.
Levágta magát a mellettem lévő üres helyre, mire én tökre elpirultam.
A mögötte lévő fiú - mint kiderült Peti - megbökte a vállát és szólt neki.
-Áron! - szólt neki, mire megfordult.
-Hm?
-Figyeld... - biccentett Mrs.Broks felé.Áron arcán ravasz mosoly suhant át.Biccentett, majd visszafordult.
A tanár magállt a tábla előtt.Felakasztotta a földrajztérképet, mire a - falra rögzített- tábla megbillent és leesett.
Néhány lány felkiáltott, viszont voltak akik őrjöngésbe kezdtek.Például Attila.Felugrott és az kezdte kiabálni:
-Mentőt!Mentőt!
És ez az őrjöngés így ment, míg nem belépett a -, mint kiderült - jövőbeli történelem tanárunk.Híresebb nevén: Mr.Kíméletlen, de én csak Mr.Peterson-nak hívom majd.Jobb lesz ez így... ;-)
-Figyelem!Most azonnal mondják meg, hogy ki csinálta ezt vagy az egész osztályt kicsapatom az iskolából.
-Mi lesz azzal aki bevallja a tetté? - kérdezte jogosan Áron.
-Kicsapjuk.
-Ne má Péter bá'! - kérte Attila. - Nem lenne elég egy intő?
-Nem - válaszolt kíméletlenül.
-Péter bá'! - nyögött fel a fél osztály.
-Aki még egy mukkot szól kicsapatom! - kiáltott ránk.Mindenki a keze elé kapta a száját.Én tovább ültem izgulva azért, hogy mi lesz. - Szóval... ki tette ezt? - kérdezte.Idáig fel sem tűnt, hogy a tábla kettétört és Mrs.Brooks még mindig ott állt és ijesztően nézett. - Na?
-Senki - mondta Attila.
-Ne szórakozz velem fiam.
-Miért mondanánk el ha kicsapatja valamelyikünket? - kérdezte Áron.Jogos kérdés.Valaki úgy is elmegy.Akkor menjen az egész osztály.Az úgy nagyobb buli... -.-
-Rendben... Aki bevallja most azonnal az kap egy intőt és kifizeti a tábla árát.
-Én voltam - szólalt meg egy hang hátulról.
-Ki? - emelte fel a fejét Mr.Terminátor.
-Én... - hallatszott ismét a hang.Majd Jack felállt és folytatta... -, én voltam.
-Mr.Horder.Köszönjük.Most pedig, ha kérhetem, jöjjön velem és a tanárnővel az igazgatóiba.
-Rendben - vonta meg a vállát.
Amikor Áron mellett ment el kissé lehajolt és Áron alig hallhatóan kérdezett valamit.
-Tényleg te voltál?
Jack csak megrázta a fejét és a két tanár után ment.
Ezután következett még pár unalmas óra, majd hazamentem.
És így volt, hogy majdnem kicsapták az egész osztályt - vagy ha nem az egészet, akkor a felét.És most nem szívesen, de ki kell mondani: Jack a nap hőse...
|Kicsapás: 5/1 - tuti nem csinálták volna meg... -.-
|A tábla: 5/5 - csak egy hét múlva érkezik meg addig a tanárok tábla nélkül maradnak...Hát ilyen az élet... :D
|Első sulis nap: 5/5* - szuper volt! :D
|Áron: 5/5* - őszintén szólva ilyet még nem láttam... valaki aki ennyire helyes...Jobb ha máris elfelejtem... :/
|Emma: 5/5 - ma durcis kedve volt... Szóval ma normális volt! :)
|Jázmin: 5/? - jól tűri a szakítást vagy csak ennyire nem rázta meg?

2012. december 28., péntek

Irány haza!

Szeptember 5. Péntek
22:53
A mai nap zsúfolt volt.Mivel tegnap kibékültem a lányokkal ezért reggel az első dolgom nem az volt, hogy észrevétlenül eltűnjek.
-Lányok...-kezdtem.
-Igen?-kérdezték kórusban.Mind a ketten akkor keltek fel.Én lepillantottam az órámra és megnéztem, hogy hány óra van.
-10 óra 26 van-mondtam félve.Lehunytam a szemem látva, hogy Emma már nyitja a száját.
-ÚR ISTEN!-kezdte.Igen...kezdte.-MIÉRT NEM JÖTT BE EGY SZAKTANÁR SEM FELKELTENI MINKET?MIÉRT VAN AZ, HOGY PONT AZ INDULÁS NAPJÁN TÖRTÉNIK EZ?MIÉRT FEKÜDTÖK MÉG MINDIG?MIÉRT?MIÉRT?-ismételgette, és közbe körbe-körbe járkált a kis faházban.
-Emma-kezdtem mire megállt az ágyam mellett és lenézett rám.-Nyugi-mondtam félve
-NYUGI?NYUGI?!?!?!?ENNYIT BÍRSZ MONDANI?MIÉRT NEM MONDOD AZT SIMÁN, HOGY "Emma" ÉS AKKOR MAJD BIZTOSAN SZENTTÉ AVATNAK!-üvöltötte le a fejem.Jó.A nyugi nem megy.
   Jázmin felpattant és öltözni kezdett.Emma folytatta a prédikációját és úgy éreztem, hogy egy több, mint 1000 oldalas történetet ír meg szóban.Ezt hallva az én szememből is kiment (jobban mondva kimenekült) a fáradság.És Jázminnal sebesen pakoltuk a cuccainkat.
-GYORSABBAN!ÍGY SOHA NEM ÉRÜNK HAZA!-üvöltött le minket Emma.Jázminnal csak álltuk az eszelős tekintetet és pakoltunk tovább.
   Felöltöztünk és a csomagokkal együtt (azt nem tudom, hogy Emma, hogyan tudott olyan gyorsan összepakolni, mert az idő több, mint felét azzal töltötte, hogy üvölt velünk), elindultunk a buszhoz.Az O.Fő meglepett arccal nézett ránk.
-Lányok!Már egy órája keresünk titeket!Most számolom huszadjára az osztályt-mondta.
-Nem szólt egy szaktanár sem!-háborodott fel Emma.
-Igen.Megkértük Jack-et, hogy szóljon be nektek.Azt mondta Holly biztos valahol olvas a két lány meg alszik.
-Jack?-kérdezte Emma és Jázmin egyszerre.Nem tudom.Szerintem kedves volt, hogy azt mondta biztos olvasok valahol.Viszont az nem, hogy nem szólt be direkt a lányoknak. Pff. Gyerekes húzás.
-Mindegy.Megvagyunk!Üljetek fel.-mondta az O.Fő.
   Az osztály lassan felballagott a buszra és kezdődött az út.Az a hosszú hosszú út.
   És végig Herold mellett ültem.Ő az ablak felől én meg kívül így tudtam kommunikálni Jázminnal és Emmával akik a mellettünk lévő ülésen ültek.Így viszonylag jól telt az út.Igen... az a "bizonyos" 7 órás út.És végre...ismét itthon. :)
|Az út: 5/4*-olvastam is és beszéltünk, de döcögős volt. :(
|Holnap megyek apához: 5/5*-biztosan jó lesz!
|Hétfőn suli: 5/1****-félek! :S
|Jázmin és Emma: 5/5*-megint elvoltunk!
|Jack: 5/5* és 5/1*-5 pont *-gal tőlem, és 1 pont *-gal Emmától meg Jázmintól.
|Herold: 5/5*-olvastunk!Tulajdonképpen ő olvasott én meg néztem mivel a Vámpírakadémia II.-t kiolvastam és már vissza is adtam!
|Mit olvassak?: 5/1***-jaj!Nem tudom mit olvassak! :(
|Újra itthon: 5/5*-említettem már, hogy holnap megyek apuhoz?Éljen a szavazás!Martin marad itt Anyuval! :D
|A napom: 5/4*-lehet a 4-re csillagot adni?Nálam igen!

2012. december 27., csütörtök

A bizonytalanság hálója II.

Szeptember 4. Csütörtök
21:34
Őszintén mondom... nem tudom, hogy most mi van!Játszhatok a fűben "szeret nem szeret" játékot, de inkább beszélnék vele normálisan.Kivel?Harolddal.Na meg Jackel.A két fiú mostanra TELJESEN meg őrit!Miért?Na szóval...
-Igen.-mondta és visszajött mellém.Megvárta amíg összepakolok és elindultunk az ebédlőbe.Én tartottam a "minimum 1 és fél méter" távolságot, de ő fellökte ezt.Ahogy mentünk úgy nézhettünk ki mint két hülye.Ő jott balra én is mentem balra.Majd mikor visszament jobbra én is mentem jobbra.És ez így ment addig amíg el nem értük az ebédlőt.Harold persze végig ott jött mögöttünk, de nem igazán zavarta a mi kis műsorunk.Azaz... nem a mi műsorunk hanem Jack és Halloy (külön értelmű) műsora.-Élvezed ezt?-kéredzte felvont szemöldökkel.
-Ugyan mit?-kérdeztem.
-Nem kell elfutni a világ végére.Nem eszlek meg.
-Gondoltam...-mondta szomorúan.
-Hé!-Mondta miközben megfogta a kezemet.Egy pillanatra hátranéztem.Harold nem volt ott.Gondolom bement az ebédlőbe.Viszont Jázmin és Emma arra jött, de még nem szúrtak ezért megfogtam Jack kezét és elhúztam az épület mögé.-Mi van?Észhez tértél?-kérdezte.
-Mi?-kérdeztem vissza.
-Akkor nem.-mondta és elhúzta a száját.
-Miért?
-Semmi-legyintett.
-Oké.Mindegy.Nem erről akarok beszélni veled.
-Akkor?
-A reggel...
-Helyben vagyunk.
-Igen.Mi volt?Már mint...miért?
-Mit miért?
-Miért veszekedtetek rajtam?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Volt rá okunk.-mondta.-Elégedj meg ennyivel.-engedte el a kezem.
-Mi volt?-fogtam vissza a kezét.
-Biztosan tudni akarod?-kérdezte.Jaj... mintha Harold beszélne hozzám.Ő is pont ezt kérdezte.Pedig...olyan "naon" nehéz.Hiszen...egy nappal ezelőtt minden (majdnem) simán ment.Jack még szeretett (és ki is mutatta).
-Igen.-mondtam magabiztosan.Tudni akarom!
-Hát jó...
-Durva?
-Nem...-mondta nevetve.-Rólad volt szó...-kezdte.
-Azt tudom.-Sürgettem.
-Oké.Szóval...Harold kiakadt azon, hogy "egyik pillanatról a másikra, egyik csajról a másikra" ugrálok és így közben két szívet török össze.
-Igaza van...-mondtam.
-Én meg azon, hogy...
-Várj.-Mondtam.-Igen is Haroldnak van igaza.Két szívet törsz össze, de csak az egyiket tudod összeforrasztani.És ez...-kezdtem.-Jázminé.-Mondtam és éreztem ahogy a első könnycsepp lecsúszik az arcomon.Miért?Miért van az, hogy ha ott állunk...ketten...én még akkor is csak Jázminra gondolok?
-Igaz barát vagy.-Mondta végül.Ez az én bajom.Barát...
-Rendben-töröltem le a könnycseppet.-Akkor...
-Akkor...
-Szia-mondtam végül.
-Szia.
Elengedtem a kezét és elindultam az ebédlőbe.Elvettem a kaját és hezitáltam.Emma integetett, hogy beszéde van velem.Jázmin gyilkolt a szemével.Harold olvasott.Jack ment a haverjaihoz.Adam és Attila is hívtak.
Emmához tuti nem megyek.Jázminhoz sem.Kinyírna.Harold...talán.Jack... most már bukott ügy.Vége.Adam és Attila.Szintén nem.Ott ül Jack.
Szóval megindultam Harold felé.Leültem és meg sem néztem a reggelit, fogtam a könyvemet és olvastam.
Amikor vége lett a reggelinek tovább olvastam.Valaki megállt mellettem.Harold fel se nézett.
-Mehet innen.-Küldte el Harold az illetőt.Tudta kis az.
-Csak a tálcájáért jöttem.-Mondta gúnyos hangsúllyal Jack és elvitte a tálcámat.Én csak ültem tovább és olvastam.
-Nem bírom.-mondta halkan Harold.
-Tudom-mondtam nevetve.-Csak azt nem, hogy miért?
-Mert megbántott.
-Ezt már letárgyaltuk.
-Vele?-kérdezte.
-Igen-vallottam be.-Vele.
-Értem.-Mondta lesajnálóan.
-Jó.-Mondta idegesen.
Ma szabadprogram volt ezért nem volt semmi délután.Még az ebédlőben ülés sem volt nagy felhajtás, mert végig olvastunk.Ennek hála ki is olvastam a Vámpírakadémia II. Dermesztő Ölelést.És most...mit olvassak?Ilyenek jártak a fejemben.Majd hirtelen kirohanásból felálltam és bementem a szobába.
-Sziasztok.-Köszöntem Emmának és Jázminnak.Ledobtam a könyvet az ágyamra és már ki is mentem.Leültem a (szokásos) padra és felhúztam a lábamat.Az arcomat a térdembe temettem és gondolkodtam.Majd egy árnyék állta el a napfényt.Felnéztem.
-Szia-köszönt.
-Szia Jázmin.-Köszöntem vissza.-Régen beszéltünk.
-Régen...-értett velem egyet.
-Haragszol?-tértem a lényegre.
-Igen.-Mondta a teljes igazságot.
-Megértem.
-Ha!
-Mi az?-kérdeztem.
-"Megértem"?Nem értesz te semmit!
-Igen is értem.-Ellenkezdtem.
-Ja persze.Csak azért találtad ki ezt mivel már az elején Jack-re pályáztál!Csúnyán hátba támadtál!
-Nem!-tiltakoztam.
-De.
-Figyelj...az egy dolog, hogy...
-Khm.
-Jó.Akkor...-kezdtem.-Az egy dolog, hogy több, mint egy barát, de attól még nem szándékoztam elvenni tőled.Nem tettem volna.
-De megtetted.
-Igen.Meg.-Igaza volt.Megtettem.
-Figyelj...-váltotta a szót egy kicsit kedvesebbre.-Tulajdonképpen nem rád haragszom-vallota be,-hanem Jack-re.
-Jack-re?Miért?-kérdeztem.
-Ő volt az aki otthagyott.És Emma volt az aki kiállt mellettem.És te az aki nem.
-Igazad van.Sajnálom.-Mondtam őszintén.
-Rendben-mondta,-megbocsájtok.
Majd átöleltük egymást.Visszaszereztem a barátnőimet.Emmát és Jázmint egyaránt.Harold nem ment el.Kiállt mellettem.És tényleg értem.Jázminnak Emma olyan volt, mint nekem Harold.Igen... értem.És Jack... ő volt az aki miatt minden szétesett.A bizonytalanság töltötte két lány szívét miatta.Viszont...a reggeli vita.Még mindig nem tiszta.Miért volt?Miért?Hiszen...nincs rá ok. :/
Az este viszonylag lassan telt.Most már, mint három lány hülyültünk és Harold is hozzánk csapódott.
Jack viszont elkerült minket.Látta, hogy én és Jázmin is túlléptünk.Ha nem is végleg... de valamennyire igen... :)
|Harold: 5/*- mindig kiáll mellettem.Igaz barát.
|Jack: 5/1*- magára vethet. Pff.
|Jázmin: 5/5*- újra BFF-ek! :)
|Emma: 5/5*- kell néha a fejmosás...
|Vámpírakadémia II.: 5/5*- visszaadtam Haroldnak és kitárgyaltunk azt amit most olvas. :)
|Nincs mit olvasnom: 5/1*- ez nagyon rossz!! :(
|"A" pad: 5/4- megvan átkozva.Mindenki odajár.Vagy hozzám...nem tudom. :)

2012. december 26., szerda

A bizonytalanság hálója I.

Szeptember 4. Csütörtök
20:53
Egyedül...Ez a szó ma új értelmet kapott.Nem az "egyedül vagyok!" értelmet jelenti számomra.Hanem az "egyedül a szerelemben" értelmet.Miért?Reggel még úgy "nagyjából" minden jól ment.
-Hallo!-kiáltott Emma reggel.
-Mi az?-kérdeztem miközben felültem.
-Felkelhetnétek!Jaj...-sóhajtott.-Két álomszuszék.
-Fent vagyok...-mondta bágyadt hangon Jázmin.
-Látom.-Mondta gúnyosan Emma.
-Jól van...-kezdtem.-Felkelünk.-Nyugtattam.
-Ne beszélj az én nevemben!-mondta reflexből Jázmin.Látom nem felejt. Oops!
Felkeltem és elkészültem.Nem tettem mást csak felvettem egy sima farmert és egy pólót.Fogtam a könyvem és már ki is léptem a szobából.Nem tudom, de szerintem titkon (PSZT!) reméltem, hogy Jack(ob) ott fog állni és nem Jázmin miatt.De nem állt ott.Gondolhattam volna.És nem is tudom, hogy miért reméltem!Elsétáltam a fiúk szobája mellett és kiáltozást hallottam.
-Miattad szomorú!-kiáltotta egy hang.
-Miattam?Nem én mentem egyik pillanatról a másikra, egyik csajról a másikra!-üvöltött vissza... nem tudom ki.
-Jó!Lehet, hogy hiba volt, de nem tehettem mást!
-Mi az, hogy nem tehettél mást?
-Na jó fiúk...-szólt egy harmadik hang is.-Én és Adam kimentünk.Vitázzatok csak.
Majd az ajtón (aminél megszeppenve álltam) két fiú lépett ki.Adam és Attila.
-Ó.Szia Holly.-köszönt Attila.
-Szia.-köszöntem vissza.
-Szia.-intett Adam.
-Mi?-hallatszott bentről.-Holly?-Majd az ajtó ismét kinyílt és Jack nézett ki rajta.Mögötte pedig Harold idegeskedett könyvvel a kezében.Ezek szerint...az előbb Jack és Harold veszekedett.Min?Azaz kin?-Mit keresel itt?
-Csak...-kezdtem.-Csak jöttem ki olvasni.-Mutattam fel a kezemben lévő könyvet.
-Ó.És..itt?Már mint az ajtónk előtt?
-Nem csak...hallottam, hogy kiabáltok.-mondtam.-Azt nem tudom, hogy ki kivel, de tudom, hogy vita volt.Azt sem tudom, hogy kin, de jobb is így.-Fejeztem be majd elindultam és leültem a szokásos helyemre.Kinyitottam a könyvem és elolvastam még egyszer az utolsó (nagyon) izgalmas oldalakat.Majd (mint mindig amikor itt ülök) ismét egy láb állt meg előttem.
-Szia.-köszönt, én pedig felnéztem.
-Szia.-köszöntem vissza.
-Bocsi.
-Ugyan miért?
-A vitáért.
-Nem tudom, hogy kiről szólt a vita és jobb is így.Rátok tartozik.-Mondtam.
-Nem.
-Miért?-kérdeztem meglepetten.
-Mert igen is közöd van hozzá.-mondta, nekem meg kikerekedtek a szemeim.
-Segítenem kell a vitában?
-Nem.
-Akkor?-kérdeztem most már nagyon kíváncsian.Mi közöm nekem ehhez?
-Rólad szólt a vita.-vallotta be Harold.
-Rólam?-kérdeztem vissza.
-Rólad.
-Miért?
-Mennyit hallottál?
-Hát...-húztam el a számat.-Körülbelül onnan, hogy "miattad szomorú!".
-Az időzítési képességed csodás.-dicsért meg.-Csak a logika nyöszörgős.
-Ezt hogy érted?
-A lényeget kaptad el, de nem jöttél rá.
-Azt sem tudom, hogy ki vitatkozott kivel.- vallottam be.
-Nem?-kérdezte.
-Nem.
-Jackob és én.-mondta.
-Mi?Már mint, miért veszekedtetek rajtam?-kérdeztem halkan.
-Volt egy kis vitánk amiatt, mert megbántott.
-Nem bántott meg!-mondtam felháborodottan.
-De...
-Nem!
-Akkor?Csak úgy hagyod?
-Igen.
-Rendben.Nem rám tartozik.
-Nem is!
-Oké.-mondta, mire feleszméltem.Miért védem Jack(ob)ot?Hiszen ő bántott vagy nem?És Harold véd.De.
-Bocsánat.-nyögtem ki végül.
-Miért kérsz bocsánatot?
-Mert nincs igazam.Igenis megbántott és neked van igazad.Viszont ezt nehéz kimondani.Mert...
-Lécci ne.-állított le.
-Bocsi.-kértem ismét bocsánatot.-Na ideadod?-néztem a kezében szorongatott Vámpírakadémia II.-re.
-Igen.-válaszolta nevetve és átnyújtotta a második részét.
-Nincs első?-kérdeztem.
-Van.
-Akkor?
-Nem volt bent a könyvtárban.Viszont elhiheted...
-Hm?-néztem fel a sorokból kérdőn, mire ő felnevetett.
-Így is szeretni fogod.-mondta.
-Elhiszem.-mondtam mosolyogva.Belemerültem a könyv soraiba és legközelebb csak akkor néztem fel amikor már a reggeli harangja szólt.Mellettem persze Harold is nyugodtan olvasott.Majd ismét megállt előttem egy ember (ez ennél a padnál szokás?).Felnéztem és egy ideges szempár pillantott rám.
-Jössz?-kérdezte.
-Nem.-válaszolt Harold helyettem szárazon.
-Na?-kérdezte újból mint ha Harold itt se lenne.Most menjek és hagyjam itt azt az embert aki kiállt mellettem a végsőkig?Vagy menjek el a szerelmemmel?Nem.Vagy de?
-Bocsi.-mondtam és elhúzva a számat, Harold felé biccentettem.
-Te tudod.-vonta meg a vállát Jack.És a legnagyobb dolog az egészben az volt, hogy Jázmin nem volt ott.Még a közelében sem járt.Sehol.Ezért nem tudtam mit tenni.Muszáj volt.És elkövettem a nagy hibát.
-Várj!-szóltam utána, mire rögtön megfordult.Erre a megszólalásra Harold is felemelte a fejét a könyvből.
-Igen?-kérdezte lazán Jack.
-Beszélhetünk?-kérdeztem mi közbe becsuktam a (bejelölt!) könyvem.
-Igen.-mondta és visszajött mellém.Megvárta amíg összepakolok és elindultunk együtt az ebédlőbe...
[folytatás érkezik...]
|Jázmin: 5/1*- nem felejt! :(
|Jack(ob): 5/1-most mi van?
|Harold: 5/5*- mindig kiáll mellettem.Szuper barát!
|Emma: 5/5*- nem mutatja, de tartja bennem a lelket! :)